Danis Szilvia szőreivel csípős fájdalmat okozó, fűrészes levelű gyomnövény
A nagy csalán a csalánfélék családjába tartozik, melynek 30 faját ismerjük különböző élőhelyeken. Egész Európában elterjedt, nagy mennyiségben nő az utak mentén, kerítések tövében, kertekben, valamint lombhullató erdőkben és a patakparton. Az egész felülete mirigyszőrökkel fedett, melyek égető, viszkető bőrpírt okoznak, ha megérintjük.
Kellemetlen csípése közismert, ezzel szemben sokrétű gyógyhatása csak alig. Pedig számos betegség ellen javasolt. Alkalmazási területei: cukorbaj, csalánkiütés, hólyaghurut, magas vérnyomás, valamint vizelehajtó, köhögéscsillapító, vérszegénység, sápadtság, tüdőbaj esetén használható. Már az ókori görögök is fölismerték jó hatását, és a középkori füveskönyvek is dicsérik. A római költő, Ovidius egy vágykeltő ital receptjébe is belevette a növény magjait, és más afrodiziákumokhoz hasonlóan a csalánt is erősítőszerként tartották számon, ami javítja az általános egészségi állapotot és segíti a gyors felépülést.
A növény minden része – gyökere, szára, levele, és virága is gyógyhatású. A nagy csalán az egyik legjobb vértisztító és kiváló fájdalomcsillapító gyógynövényünk. Feloldja az anyagcseréből származó salakanyagokat, eltávolítja a szervezetből a mérgeket. A vesét fokozottabb vízkiválasztásra sekenti, csökkenti a vér húgysavszintjét, ezért hatékonyan alkalmazható köszvény, ízületi gyulladások, reumatikus megbetegedések kezelésére. Kisebb léptékű kutatások szerint a csalán gyökere csökkenti a jóindulatú prosztata megnagyobbodásból eredő húgyúti tüneteket. Külsőleg bőrkiütések borogatására, aranyeres fürdőként, hajhullás, korpásodás, zsírosodás ellen öblítőként, torokgyulladés esetén gargalizálóként használják. Reumás bántalmak gyógyítására a fájó végtagokat friss csalánhajtásokkal megcsapkodják.
Tartalmaz növényi hormonokat, A-, C-, E vitamint, ásványi anyagok közül kalciumot, vasat, ként, magnéziumot, nátriumot és kovasavat, valamint a B vitaminok gazdag forrása. Rosttartalma viszonylag magas.
Az első zsenge csalánleveleket március közepétől április elejéig szedhetjük. Levelét egész évben, gyökerét ősztől tavaszig gyűjtjük. Felhasználási módjainak se szeri, se száma …
Elkészíthető főzeléknek magában, vagy más zöldségekkel együtt, de levesekbe vagy salátákba is tehetjük. Régen sört is főztek belőle, gyógyteája ma is fontos alkotórésze a vértisztító és veseműködést serkentő keverékeknek. A csalánnal zöldre színezhetünk likőröket, szappanokat, ezen kívül még levestészta festésére is alkalmas. Régen a szárát is hasznosították: a kenderhez hasonlóan áztatva csontfehér rostot kaptak, amit szövésre lehetett felhasználni. Az első világháború alatt alsó, és felső ruházatot készítettek belőle. Ipari méretekben a csalán levelét klorofill előállítására használják fel. A klorofillt, mint ártalmatlan színezőanygot a likőr-, édesség-, üdítőital-, gyógyszer-, élelmiszer-, fa-, papíripar is felhasználja.
Felhasznált irodalom:
Herbáció könyvek: Segítőkész növényvilág
Herbáció Magazin: I. évfolyam 1.szám, III. évfolyam 1.szám
Rácz János: Növénynevek enciklopédiája
Egészséges életmód: Gyógyító növények
Christine Recht: Mi terem az út mentén
Kew Royal Botanic Gardens: Gyógynövények lexikona
Lopes-Szabó Zsuzsa: A bükki füvesember nyomában
